Korábbiakban polisztirol építőelemeket gyártó cégnél dolgoztam építész tervezőként, ahol kifejezetten az adott cég termékeihez kapcsolódó beruházások megtervezése volt feladatom. Az egyik ilyen megépült épületről 2011 év végén cikk jelent meg az „amiotthonunk” magazinban, melynek online számában „A legszebb karácsonyi ajándék” cím alatt olvasható:
„Tervezői gondolatok
Jó irányban indult el az építészet a passzívházak megjelenésével. Változó, sok vonatkozásban romló világunkban kiemelten fontosnak tartom a környezetvédelem, az energiatudatosság prioritását. Ne a mielőbbi anyagi megtérülés legyen a fő szempont, hanem az, hogy a katasztrofálisan nagy ökológiai lábnyomunkat minél kisebbre csökkentsük! És a klímaváltozás miatt ne csak a téli fűtésre, hanem a nyári túlmelegedésre is gondoljunk, hiszen ma már négyszer annyi energiát használunk hűtésre, mint fűtésre.
Robiék (megjegyzés: az Építtetők) határozott elképzelésekkel kerestek meg: két fő szempontjuk az átláthatóság és az energiahatékonyság volt. Tisztában voltak a passzívház-követelményekkel, illetve azzal, mi az amit igen, és mi az, amit nem tudnak betartani. Aminek maradéktalanul eleget tettünk: az épület tájolása, a felület-térfogat ideális aránya, a kellő légtömörség és a megfelelő szigetelés. Kompromisszumot a család életvitele miatt kötöttünk: minden ablakot nyithatóra terveztünk, a gépi szellőztetést kicsit háttérbe tolva, de a lehetőségét meghagyva. Arra törekedtünk, hogy jó energiahatékonyságú, napkollektorokkal felszerelt, megújuló energiát használó épület szülessen, amely az esővizet is hasznosítja.”
A cikket tovább olvashatja itt.